Tavaszi, irodalom és antropológia viszonyát körbejáró programsorozatunk következő alkalmára március 27-én, este hat órától kerül sor. A 240-es teremben Serestély Zalán, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézetének adjunktusa tart Borges és az antropológia kritikája címmel műhelyszemináriumot.
“Bár a Borges-életmű számos híres darabja (Az elágazó ösvények kertje, Averroes nyomában, Dél) állítja fókuszba a kulturális, etnikai, társadalmi másság vagy a történeti distancia problematikáját, a megütközés, a nem értés, a félreértés, a fordíthatatlanság termékeny feszültségeire helyezve a hangsúlyt, van néhány Borges-elbeszélés, amely egészen más stratégia mentén tematizálja az idegen, az idegenség, a Másik megértésének helyzetét, illetve az erről szóló humanista alapvetésű narratívákat. José Hernández gyakran argentin nemzeti eposzként aposztrofált Martín Fierrojának borgesi újraírása, A vég például abban tér el radikálisan Borges kortársainak interpretációitól, hogy nem hajlandó valamiféle kulturális relativista logika szerint hőssé egzotizálni a lezüllött főszereplő gaucsót, hanem alapvetően politikai és társadalmi kérdésként szcenírozza újra annak elnyomorodását. Valami hasonló történik két másik Borges-elbeszélés, a Márk evangéliuma, valamint a Brodie jelentése esetében is: a kulturális antropológia korai 20. századi narratívái a gyarmati autokrácia cinkosaiként lepleződnek le. Borges a kulturális antropológia olya stratégiáit kárhoztatja, amelyek például Malinowskinál még abszolút pozitív fényben tűnnek fel. Ugyanakkor azok a kritikai pászmák, amelyeket az említett Borges-elbeszélések a kulturális antropológiával szemben építettek fel, a 20. század második felére a diszciplína önreflexív megújulásának is fontos forrásai.”
A szerdai esti programra minden érdeklődőt szeretettel várunk a BBTE Bölcsészkarán! Az olvasmányokat itt érhetik el.
